12-05-15

Áder-háttér


Napjainkban közhelyként lehet (szabad, kell) beszélnünk egy letűntnek hitt korszak, a szocializmus történelemhamisításáról. Ennek mértékét meghaladja az az agymosás, amit a túlfejlett technikával a fiatalok megbabonázására, de minden korosztály mételyezésére szolgáló multimédia tesz a világ népességével. Az információs társadalom legnagyobb ellentmondása maga az információ hiány, azaz a hírek dzsungelében épp a valós történésekről nem esik, nem eshet szó. Ennek gyökerei és legújabbkori fejlődése érhető tetten a Zsidó élettér, zsidó hazugságok című, 2005-ben megjelent könyvben. Az alábbi részlet csak bevezető ahhoz, melynek ismerete elengedhetetlen a most zajlott köztársasági elnökváltás hátteréhez.

Orbán Viktor 2005. júniusában Izraelbe utazott. A hírforrások szerint az akkori volt miniszterelnök látogatásának kezdetén felkereste Herzl Tivadar sírját és a Yad Vasem Intézetet. Erről azonban sem a vezető honi sajtókban nem jelent meg képes dokumentáció, de a Magyar Távirati Iroda és külföldi hírügynökségek sem rendelkeztek képpel. Aki figyelte a Hír TV ide vonatkozó adásait, a következőket láthatta: Orbán látogatásának bejelentésekor és (feltételezhető) hazatértekor ugyanaz a három kép volt látható. Nevezetesen: 1. Orbán arcképe egy Közel-Keleti térkép szélére vetítve. 2. Jeruzsálemi városkép „konzerv anyagból”, szereplők nélkül 3. Egy izraeli küldöttség és Orbán kilépése a tárgyalóteremből, hogy sajtónyilatkozatot adjon. A gondos szemlélő arra is rájöhetett, hogy az ajtón magyar írás volt, az országgyűlés alelnöke felirat. Tehát a levetített felvétel Orbán „visszatértekor” is ugyanaz a magyar parlamenti helyszín volt, akár egy korábbi felvételről származóan. A bemutatott képsor hátterében magyar részről feltűnt még Németh Zsolt és Balog Zoltán, az egyházügyi főtanácsadó aki a minap (2012 májusában) jutott miniszteri székhez, a nemzeti jelzőjét vesztett Emberi Erőforrás Minisztériumában. Kihagyhatatlan a párhuzam említése, ahogy a magyar történetírásban volt már református papból (püspökből) lett külügyminiszter, ugyanúgy messze áll Balog református lelkészsége is attól, hogy belelásson pl. az egészségügybe. Azért szakállas Horváth Ágnesként szárnyai alá veszi még az utóbbit is. Orbán 2005-ös izraeli látogatása tényeinek tisztázására Balog Zoltán nem volt elérhető, Németh Zsolt pedig olyan nyilvános TV nyilatkozatot adott, melyben az akkori heti Magyar Fórumos Csurka nyilatkozattal vitázott és nem a látogatás részleteiről szólt.

Orbán 2010-es hatalomra jutása előtt is járt Izraelben, többek között szintén Balog Zoltán társaságában, erről a látogatásról azonban nemhogy kép nem maradt fenn a hírügynökségek fotótáraiban, de magát az utazást tényét is elhallgatták. A gondolatfüzér harmadik eleme az a tény, hogy Magyarország uniós csatlakoztatása előtt 2 héttel izraeli zászló lengett a magyar parlament épületén, hivatalból, az azóta botrányhőssé is vált akkori miniszterelnök, Mose Kacav látogatása alkalmából. Kacav úr egyébként ekkor kapott díszdoktorátust az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, Mádl Ferenc jelenlétében. A magyar-izraeli titkos történetírás részletei azonban nem kaptak nyilvánosságot, pedig sajátos kapcsolatban van Áder János mostani köztársasági elnöki kinevezésével. Az egyetlen vezető hivatalos közéleti személy által meg nem erősített hír szerint az akkori, egyebek között zsidó betelepülésről szóló dokumentumot magyar részről a következők írták alá: Mádl – Köztársasági elnök, Medgyessy miniszterelnök, Kovács László és Hiller István (MSZP), Dávid Ibolya és Herényi Károly (MDF) Orbán Viktor, Áder János és Pokorni Zoltán (Fidesz MPP) valamint a Magyarországi Zsidó Hitközségek vezetői. A névsort átnézve: az első elhunyt, a többiek pedig sorra „levitézlettek”. Egyedül Áder maradt, aki titkok tudójaként most beültethető volt a köztársasági elnöki székbe. A választás pedig jó utókommunista módszerrel történt, megszavazták egyből az egyet, ahogyan megesett nemrég püspök vagy rektor esetében is.

A nagy mellébeszélés iskolapéldája, hogy M. Kacav miniszterelnök 2004-es budapesti látogatása nem csak az érdemi tájékoztatás elmaradásáról volt nevezetes, de az akkori sajtót betöltötte az az álhír, ami egy magyarországon élő arab orvos körüli eseményeket taglalta. 2012 tavaszán minden csapból a plágium-ügyek folytak, Schmitt és Gyurcsány nevekkel. A nevető harmadik pedig Kósa Lajos, kinek esete aktív Fidesz alelnökként legalább annyi figyelmet érdeme, mint Gyurcsány. Kósa azonban nevet az ilyen ügyeken, mert diplomája sincs, így semmiféle plágium-ügybe nem keverhető. Felette áll mindannyiuknak.

Az elhallgatás további néma bizonyítékai: Schmitt Pál lemondása óta a Köztársasági Elnöki Hivatal honlapja nem működik. Heteken át ez állt rajta: Magyarország és a nemzet egysége érdekében köztársasági elnöki megbízatásomról lemondok. Az új köztársasági elnök hivatalba lépéséig a köztársasági elnök feladat- és hatásköreit ideiglenesen Kövér László, az Országgyűlés elnöke látja el. Az új köztársasági elnök hivatalba lépéséig a KEH honlapja nem üzemel. Eddig érthető is lehetne. Áder János beiktatása utáni héten azonban a www.keh.hu honlapon még mindig ez áll magyar és angol felirattal: 2010. május 10., 10 óra, a Sándor-palota előtti téren Áder János köztársasági elnöki beiktatása. Mindez kék alapon, az elnök is kék öltönyben. A parlamenti szavazáson a teljes Fidesz kék egyenruhában jelent meg, eurokék, zsidókék, Áder-háttérkék Aki színvak, az csak a honlap szövegét érti: május 10. Ilyen a magyar hírszolgálat sebessége az információ korában? Korábban a KEH honlapját havonta tízezrek olvasták. Most még többen keresték volna, mit is mondott egykor Schmitt, Sólyom, Mádl, Göncz? Úgy látszott, legalább Schmitt némileg kilógott a sorból, most plágium-áldozatként kellett távoznia. Orbán póker arccal elfogadta, Kósa megmosolyogja. A többiek viselt dolgait sokan, magam is megírtam. Schmitt után Áder még kevésbé érezheti magát  nyugodtan egy látszat-egység csúcsán. Honlapja pedig formálódik a háttérben. 2011. szeptember 11-e képi dokumentumai naprakészek voltak, de a hírszolgálat magyar-izraeli csatornája még lassú.

 

Dr. Nagy Attila

orvos, közíró

Rovat: Politika