Debrecenben ma nincs „forradalmi” helyzet, a város elnémított, elbutított, kirabolt és múltjából kiforgatott. Mégis „helyzet”-ben van, nemcsak pártfekvése szerint, hanem olyanban, ami az ország megértésének is kulcsa lehet. Időnként megjelenik ellenvélemény is, például az interneten: „Miért kellene feltételeznünk, hogy a felelőtlennek látszó intézkedések, törekvések csak Debrecenre jellemzők? Az ország szisztematikus leépítése, lerombolása töretlenül folytatódik…” Igen, Debrecen sem külön a mondás szerinti Deákné vásznánál, itt is kultúragyalázás van pároskolbász-fesztivál formájában az egyetem főépülete előtt, a természetvédelmi területű Nagyerdőben, ahogy lecsófesztiválok zajlanak a történelmi Székesfehérvárott, de ugyanazok az áruházláncok pöffeszkednek a Lajta vidékétől – Debrecenen át - Brassóig, és távolabbról nézve ugyanaz az érdek érvényesül a tengerentúltól Közel-Keletig. Ebben a történelmi környezetben (az egyik politikai oldal szócsövének megfelelően) Debrecen a „bezzeg város”, ahol mindig minden sikerül, a város pedig épül-szépül. A városlakók azonban tudnak valami mást is, amikor az újsütetű villamos-építési reklámokra festékszóróval ráírják a bűvös 20 %-ot, gyanítván és tudván, hogy a milliárdos beruházásokból a városvezetőnek akár ennyi is zsebébe vándorol. Meddig még? Amíg neki tejel, azaz megépül a Luca székeként készülő 20 milliárdos villamosvonal és legalábbis megérkezik a 12,5 milliárdos állami támogatás a stadionra, mert annak megépülésére éppúgy nincs garancia, ahogy a villamosra sem.
A debreceni főtéren sétálók 2012 júniusában két csoportban hatalmas tablókat láthatnak: az egyik a már megkezdett (elhibázott) 2-es villamos vonalának építéséről szól, a másik rövidítve NSR, azaz Nagyerdei Stadion Rekonstrukciót hirdet. Mielőtt e két, külön-külön is sokmilliárdos beruházásról szó esik, érdemes áttekinteni Debrecen város utóbbi évtizedének hasonló nagyságrendű beruházásait. Megjegyzendő, hogy 2010-ben jogos sajtótámadások kereszttüzében zajlottak Pécsett az Európa Kulturális fővárosa programhoz kapcsolódó építkezések, melyek mintegy 35 milliárd forintba kerültek. A botrányokkal tarkított eseményeket azóta számos fórumon elemezték, próbálták felmérni az elhibázott lépések következményeit. Debrecenben a pécsihez hasonló nagyságrendben voltak nagyberuházások: Főnix sportcsarnok, fedett uszoda, jégcsarnok, Aquaticum fedett élményfürdő, Kölcsey Központ, MODEM – „Modern Múzeum” építése, mindez azonban nemcsak a városi polgárok és civil szervezetek beleszólási lehetősége nélkül történt, de a hibák és tanulságok szakelemzése is várat magára. Az utóbbiak közül legalább egyet érdemes kiemelni: Az ún. Kölcsey Központ, amely szállodát, hangversenytermet ill. konferencia-központot és az említett MODEM-et foglalja magába, felépítése óta bebizonyosodott, hogy a MODEM nem múzeum (csak kiállítóhelyiség, ahol közpénzen kultúragyalázás zajlik, többnyire kong az ürességtől). A szálloda veszteséges, és a legfontosabb: a kongresszusi központ üzemeltetése, fenntartása csak teher a városnak, megközelítése, közlekedése megoldatlan. Hiába hangzott el a megvalósítása előtt, hogy effajta létesítményt ekkora méretben csakis a történelmi belvároson kívül, autópálya, repülőtér ill. vasút szomszédságába, üres területre lett volna szabad megépíteni.
Debrecenben jelenleg zajlik a 2-es villamos-vonal építése, azaz második éve több helyen, több megszakítással nekifogtak valaminek, aminek még a terve sem látható nyilvánosan. A város közlekedése megbénítva, az építkezés körüli botrányoktól, az alvállalkozók jogos követeléseitől hangos a média, a következményeket a város lakossága viseli. Mindez a nyomvonalon jelentős és indokolatlan fakivágással társult, ami ellen hiába próbált bárki is szót emelni.
Ilyen körülmények között, az akadozó villamos pályaépítés mellett (s nem szólva a város több milliárdos adósságáról) jelent meg a nagyerdei stadion beruházásának terve, az alábbiak szerint. A főtéri táblák a már említett NSR-t, azaz nagyerdei stadion rekonstrukciót hirdetnek. A hír és a bemutatott képek alapján érthető meg az az ellentmondás, mely szerint szó sem lehet itt rekonstrukcióról, azaz a meglévőnek a felújításáról. Új stadiont szándékoznak építeni, amit bűvös szóval rekonstrukciónak neveznek. Olyan ez, mint aki kutyaólból csinálna kastélyt - rekonstrukció címen. Debrecenben más alkalommal történt már funkcióbővítő város-rehabilitáció, az elnevezés itt is csak valaminek a takargatására szolgált. Aki a húszezer főt befogadó stadion tervét látja, többirányú kétséget fogalmaz meg: van-e szüksége a városnak ekkora létesítményre, ki lehet-e ezt valaha használni, milyen lesz a közlekedése és mekkora lesz a közvetlen (zöld) környezeti károsodás, az egyéb zajártalomról, környezetszennyezésről nem is beszélve. Az utóbbi „méregfogát” már a tervezői megfogalmazás is igyekszik kihúzni, amikor „alapelvünk volt a park megóvása” mondattal indítja a „projektet”. A debreceniek számára világos, hogy a bemutatott terv megvalósulása esetén nemcsak a közkedvelt csónakázótó esik áldozatul, de a Nagyerdőnek város közeli, parkerdőnek nevezett részének jelentős hányada is. Mi kerülne a helyére? Természetesen műkő, amivel már eddig is bőven ki lett kövezve a város. Aki a számadatokból jobban ért: a tervben mindössze 300+150 VIP parkoló lett feltüntetve, ami nagyságrendben aránytalan az adott méretekhez. Húszezres stadionhoz ötezres parkoló járna, amit csak további erdőirtással lehetne biztosítani. Nem esik szó erről, de arról sem, hogy milyen infrastruktúrával, és mennyi idő alatt lehetne biztosítani a nézők számára a stadion megközelítését majd elhagyását. Ezt már a római Colosseumnál is megoldották, két évezreddel korábban. A tervben szereplő 2020-as nézőszám csak arra jó, hogy éppen fölé kerüljön a húszezres kategóriának, az építés tervezett 12,5 milliárdos költsége pedig duplája annak, ami e mérethez tartozik. A város nem nyilatkozott arról, hogy valójában nemzeti vagy nemzetközi mérkőzésekre is alkalmas pályát építene, az utóbbira azonban 45 ezres stadion kellene. Ez messze meghaladja a helyi igényeket és lehetőségeket, ehhez külön edzőpálya is szükséges lenne. A nemzetközi előírások egyébként szabályokat fogalmaznak meg a stadion megközelítéséről is, autópályáról ill. repülőtérről egyaránt.. A kérdés tehát mindenben nyitott: mi lenne a helyi igény, mi a lehetőség, rekonstrukció vagy új építése történik-e majd? Ilyen és hasonló kérdések nemcsak házépítésnél ismertek, de tízmilliárdos beruházásnál még inkább előre kellene tudni. Debrecenben olyan helyzet van, ahol nemrég még a futballrajongók ezrei is látványosan (értsd megfelelő hangerővel) fütyülték ki a nyilvánosan megjelenő Kósa Lajos polgármestert és Orbán Viktor miniszterelnököt is.
A debreceni stadion ügye országos kérdés: az ismert gazdasági helyzetben van-e egyáltalán szükség erre? Mielőtt bárkis is európai uniós szólamokat idézne: erről a beruházásról a magyar kormány döntött. Az Orbán-kormány adománya Kósa városának, nyugodtan mondhatjuk: Áder áldásával, mert szemet huny felette. A háttérhatalom Áderjéről ez év májusában írtam. Így áll össze az egyik újkori magyar politikai-gazdasági Szentháromság: Áder, Orbán, Kósa. Folytatás következik, e cikknek bizonyosan, de sokan remélik, hogy a fentiek után mégsem az erdőirtás jön. Még akkor sem, ha az erőltetetten gyorsított engedélyezési eljárások sorában már a fakivágási engedélyeket is kiadták. Így kezdődött a debreceni villamos-építés is, ami mára megfeneklett. A helyzethez illő kínrím, a Kósa-nóta pedig így hangzik, akár énekelhető az ismert dallamra (Nem loptam én életemben, csak egy csikót Debrecenben…)
Jogállamban én is lopok,
nem tisztelek emberjogot.
Pályázatból zseben dagad,
a villamos de jó falat!
Stadiont is építhetel,
az EU is nekem tejel.
Mégsem verik rám a vasat,
a város majd beleszakad.
A Schmitt-ügy nem plágium,
Gyurcsány körül áfium.
Nekem nincs is diplomám,
mégse üthet senki rám!
Dr. Nagy Attila
orvos, közíró