Mi van jelenleg a Műcsarnokban, fog-e újítást hozni ide Gulyás Gábor? A Műcsarnok főbejáratán, Haranghy Jenőnek Szent Istvánt ábrázoló timpanonképe alatt óriásplakát függ: TAIWAN CALLING - A SZABADSÁG FANTOMJA, ez a legújabb kiállítás címe. A kiállítóművészek sora pedig (a nem létező érdeklődés felkeltése céljából ide is kiírom: CHEN Kai-Huang, CHEN Shun-Chu, CHIU Chen-Hung, CHOU Yu-Cheng, CHUANG Che-Wie, James T. HONG, HSU Chia-Wie, JAO Chia-En, Mia LIU Wen-Hsuan, TZENG Yong-Ning, WANG Ya-Hui, WU Chi-Tsung, YAO Chung-Han, YANG Mao-Lin, YUAN Goang-Ming

(Kurátor: Petrányi Zsolt). Ugyanennek a testvérkiállítása a Ludwig Múzeumban: Taiwan Calling - Határtalan sziget címmel, az alkotók pedig: CHANG Chien-Chi, FAN Hsiao-Lan, LIU Ho- Jang, Mia LIU Wen-Hsuan, TAI Han-Hong, TSAI CharWei, TSUI Kuang-Yu, TSENG Yu-Chin, TZENG Yong-Ning, WANG Ya-Hui, WU Chi-Tsung, WUN Jyun-Yang, YEH Wei-Li, YU Cheng-Ta, Kurátor: Róna Kopeczky.

A Műcsarnokbeli kiállítás természetesen kong az ürességtől, ugyanúgy mint (a hírekkel ellentétben) Gulyás Gábor debreceni szervezéseinek végtermékei, a sokszor hangzatos nevű performanszok. A kimondatlan kulturcél pedig: virágozzék tovább a Műcsarnok, és legyen meg a jogfolytonosság a debreceni mocsokfürdőben is (itt még keresik Gulyás jogutódját). Alátámasztásul érdemes idézni a Műcsarnok „testi-lelki" társimtézménye, (a Ludwig mellett) az Ernst Múzeum jelenlegi kiállítására szóló csalogatóját. Itt most Ed Templeton „művei" láthatók, aki „profi gördeszkás, festő, fotós, videóművész, grafikus és szobrász ...(szül.:1972) az utóbbi években Európába berobbanó alkotóinak egyik legérdekesebb figurája. Ez a San Franciscó-i külvárosban nevelkedett művész közvetlen, nyílt személyiség, egészséges Amerika-kritikával, aki elkötelezett vegetáriánus, a sport, az értelmes időtöltés, a kreativitás hirdetője. Talán meglepőnek hangzik, de a kortárs képzőművészet e nem mindennapi alakja Magyarországon is ismert, legendás személyiség, akinek budapesti látogatását sokan türelmetlenül várják. Igaz, széleskörű ismertségét elsősorban nem művészetének, hanem a profi gördeszkázásnak, az általa alapított cégével, a Toy Machine-nel gördeszka lapokra készített közkedvelt grafikáinak és „utcastílust" követő ruhaipari cégekkel való együttműködésének köszönheti. Ed Templeton művészetét nehéz lenne bárhova is besorolni. Sikerét fotóinak és akvarell technikával készült festményeinek őszinte hangvétele, napjaink fiataljainak a világon mindenütt tapasztalható kiábrándultságát átütő erővel érzékeltető képei és az azokon található szöveges kommentárjai adják. Nem mindennapi módon installált kiállításai ellentmondanak a ma megszokott kiállítási gyakorlatnak, igazi különlegességek, egy újszerű látásmód lenyomatai. A menyezettől a padlóig szőnyegszerűen felrakott fényképek, rajzok és festmények nagyon erős, intenzív élményt nyújtanak. Ed Templeton képi nyelve, rajzai és szövegei olyan módon jelennek meg és szólalnak meg képzőművészeti alkotásain, kiállítási installációiban éppúgy, mint gördeszkáinak felületén és az általa tervezett ruhákon, ami a legfiatalabbakat is megragadja. A The Cemetery of Reason kiállításon a művész saját életéről „mesél", családjáról, barátairól és mindazokról, akikkel profi gördeszkásként találkozik a városban és a versenyeken. Ez az önéletrajzi ihletettségű óriás-installáció mégis túlmutat a személyesen, és fontos szociális és társadalmi jelenségeket érint."

A kiállítást egyébként a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma támogatta (honnan vannak, hová mennek a kultúra milliói?) Kurátor: Thomas Caron. Nem lényegtelen az alábbi felhívás sem: A kiállítás egyes képein meztelenség, szex, vagy ezekre utaló magatartás látható, ezért a kiállítás 18 éven aluliak számára nem ajánlott. De kinek is ajánlott egyáltalán? Kinek dolgozott és dolgozik Gulyás? Annak a kulturmocsok diktatúrának, ami megszállja a történelmi (és újabban EU-s pénzekből épült) hazai és európai intézményeket.

A szenny útja Debrecenbe. 2008. júliusában „Erdélyi művészek" címmel, Természetes körülmények között alcímmel került bemutatásra egy kortárs tárlat. A címben máris két dolog sántított: a tárlatnak semmi köz Erdélyhez (sőt: azt járatja le), és nem természetes körülményeket mutatott be, hacsak pl. a transzvesztitákat nem kell a mai igények szerint annak minősíteni. A képek idézését most mellőzöm, de tanulságul és e gondolatok alátámasztására hamarosan felkerülnek a honlapomra a MODEM további, nyíltan kereszténygyalázó alkotásaival együtt (www.drnagyattila.hu). Az eredeti ajánló szerint: „Az Erdélyhez kapcsolódó hazai sztereotípiákat alaposan megingatta ez a provokatív kortárs kiállítás, amelyen hét román és három magyar művész alkotásait láthattuk. A tárlat a kolozsvári festőiskola első hazai bemutatkozása volt." A kiállítók között volt olyan is, aki később önálló bemutatkozásra is kapott lehetőséget a MODEM-ben, ahol az effajta kulturprogramból (érthetően) épp a debreceni művészek maradtak ki.

Gulyás debreceni távozásakor hátrahagyott tárlata: Határsértés, Transz(a)gresszív millenium. Az alkotó Tara (von Neudorf) a transzgresszív művészet olyan alakja, aki megszegi és megerőszakolja az erkölcs és az érzékenység fogalmait, miközben mindenből művészetet csinál. Az 1974-ben született román művésznek több mint száz képe és objektje látható a tárlaton. A debreceni vegyesfelvágott ihlető elemei: Agónia és eksztázis, bűn és bűnhődés, hit és káromlás. „Bármilyen abszurdnak tűnik is, aggódom az önvédelem, szabadság, függetlenség, demokrácia, antiterrorizmus és egyéb hasonló - valójában mit sem jelentő - »nagy« szavak nevében elkövetett, világszerte gyakori rémtettek miatt, melyek olyan emberek lelkén száradnak, akik azt gondolják, hogy joguk van más nemzeteket vagy éppenséggel a sajátjukat leigázni, elfoglalni, megalázni, lekaszabolni, megkínozni szégyen és bűntudat nélkül. Úgy vélem, velük szemben mindenféle ellenállás megengedett, beleértve a művészi ellenállást is, korlátok és megbánás nélkül." (Tara von Neudorf)

„A Határsértés - Transz(a)gresszív millennium című tárlaton főként olyan alkotások szerepelnek, amelyek a világ konfliktusokkal teli övezeteiben zajló eseményekkel, a szabadság és függetlenség nevében elkövetett rémtettekkel, az antiterrorizmussal, a kínzásokkal, megaláztatásokkal foglalkoznak. Tara (von Neudorf) szerint mindezzel szemben mindenféle ellenállás megengedett, beleértve a művészi ellenállást is. Tara összetéveszthetetlen stílusú, nemegyszer régi iskolai térképekre festett és rajzolt alkotásai az elmúlt években jelentős kritikai visszhangot váltottak ki számos helyen, Bukaresttől Berlinig. Ugyanakkor a társadalmat tudatosan sokkoló műveivel, országa politikai és társadalmi kérdéseivel szemben tanúsított felettébb kritikai hangvételével Tara gyakrabban került az újságok címoldalára, mint munkái esztétikai vonatkozásai okán. MODEM-beli kiállítása az első egyéni magyarországi tárlata." Gulyás TOP-STORY lett, a Magyar Nemzet is terjedelmes cikket, terjedelmes képet közölt a kinevező Szőts Géza államtitkárral együtt testileg is terjedelmes megjelenésű Gulyásról. (Magánügy lehetne, de közpénzből élnek ilyen jól). Ha Debrecenből Gulyás a Műcsarnokba kerülhetett, Tara (és minden román) útját egyengetheti majd tovább Budapesten, Európán át Amerikába és Taiwanba, cserébe a Ludwig múzeumok világszennye is akadálytalanul árad majd visszafelé. Mindent lehet, csak meg kell fizetni.

Dr. Nagy Attila

orvos, közíró