Nem keresem Heller társaságát, ő jön velem szembe, például Debrecenben. 1990 óta számos alkalommal járt a cívisvárosban, akár a város, akár a helybéli zsidó hitközség, vagy éppen a (nemcsak volt kommunista) egyetem vendégeként. 2002-ben például egyenesen New Yorkból érkezett, hogy a helyi Irodalmi Napok díszvendége legyen. Arra az irodalmi rendezvényre jött, melynek címadó kérdése volt: Van-e posztmodern? Bár a választ végül sem ő, sem mások nem tudták megadni, a két napon át mégis jól elbeszélgettek egymással filozófusok és esztéták. Igaz, néhány debreceni irodalmár - aki irodalmat várt a nevezett irodalmi eseménytől, ennek hiányában röviddel a megnyitó után távozni kényszerült a teremből. Egy Heller-életrajz viszont jól illett a címadó programba, a munkásságának középpontjában álló etikatörténeti, etikai kérdések alapján, ami filozófiai anthropológiai, psychológiai és szociológiai problémákat is érintett. A Debreceni Irodalmi Napokon egyetlen (zsidó) könyvkiadó képviseltette magát és árulta a számos Heller könyvet. Ezek egyike még egy alkalmi vörös papírgyűrűt is viselt, rajta Heller Kertésznek szóló laudációjával, mely szerint a Sorstalanság minden idők legtökéletesebb holokausztregénye. Az egyetemnek pedig (Heller mellett) vendége volt Kende Péter (Nacsády Andrással, a Magyarországi Nagyoriens Páholy nagymesterével és Márton Lászlóval). Így az egykor Kossuth nevét viselő, ma csak egyszerűen Debreceni Egyetem hallgatói Kendétől első kézből értesülhettek a francia szabadkőműves szokásokról, noha a lényegre törő kérdésekre, úgymint titkosság, tagság és összeesküvés, nem kaptak, nem is kaphattak megnyugtató választ. Aki Debrecent befogadó városnak nevezi, bizonyára arra épít, hogy a város (és az egyetem) egyaránt nyitott volt a megelőző évtizedek kommunizmusára, az utóbbi két évtized liberalizmusára (benne a zsidóság és szabadkőművesség térnyerésére).

A Helleriáda mellett Kertész Imrének ugyanaz az ünneplés jár, a bókolók hada is azonos. Kertész 80. születésnapjára Heller Négy esszé címmel jelentetett meg kötetet, és Heller laudációját olvasták fel Kertész „akadémikussá" avatásakor is. Az esemény a Magyar Tudományos Akadémián volt, noha az akkor már Nobel-díjas Kertész nem az MTA tagja lett, hanem az MMA-é (Magyar Művészeti Akadémia). A jelenlévők arról is meggyőződhettek, hogy minden hírverés ellenére ez alkalomból mégsem sikerült megtölteni az MTA dísztermét. A Múlt és Jövő c. folyóirat bevezetőjében szerepel: „Amikor először, 1994-ben, felkértük Heller Ágnest, a világhírű filozófust, hogy írjon Kertész Imréről, az alig ismert magyar író A holocaust mint kultúra című esszéjéről a Múlt és Jövő folyóiratba, s ő ezt elvállalta -- tréfásan úgy gondoltuk, ez a recepció fölér egy Nobel-díjjal. Bár más tréfák is így valósulnának meg. Ugyanis 2002 óta Heller Ágnes befogadó értékelésére és szeretetére nem alkalmazható ez az elérhetetlenséget kifejező metafora." Látszólag Heller Érzett rá Kertész nagyságára, valójában az a zsidó háttér, amely megjósolta, később ugyanaz emelte Nobel-díjassá Kertészt. Ugyanitt szerepel: „Heller Ágnes is a holokauszt túlélője - egzisztenciális és szellemi értelemben egyaránt. Ő is ugyanannak a szociologikumnak a része: a magyar zsidó értelmiségé, akinek a holokauszt tapasztalatával kellett fölépítenie személyiségét, életművét, és megtalálnia a helyét a magyar kultúrában és azon keresztül a világ kultúrájában. Az ő életművét is e kérdés körüljárása határozta meg: hogyan történhetett meg mindez? Az ember, az európai kultúra fejlődése hogyan jutott el Auschwitzig?" Valójában pedig nem a kultúra jutott el Auschwitzig, hanem a politika (és a történelem), melynek nem csak szenvedői, de okozói is voltak zsidók (részleteket lásd máshol). Heller, aki a holokausztot irracionális, történelmen kívüli jelenségnek nevezi, eközben magát emeli irracionális, akár filozófián kívüli magaslatba - sokak előtt.

Mivel a helleri liberalizmus ma egyaránt behálóz politikát, művészetet, irodalmat, tudományt és egyházat, 2008-ban feltettem a kérdést: Hol találkozhat egymással Erdő Péter és Heller Ágnes? Kik ők valójában: tudósok, eszmetörténészek vagy a hit emberei? A találgatásokat félretéve, hamar megtalálható a közös nevező (több is van belőle). A találkozások színhelye a Magyar Tudományos Akadémia lehet, lévén mindketten akadémikusok. Heller csaknem két évtizede, Erdő Péter pedig frissen választva. Tagjai annak az akadémiának, amely befogadja egyebek között Kapolyi László volt MSZMP-s minisztert, Kornai János közgazdászt, az egészségügy átalakításának teoretikusát. Mi fűzi őket egybe? Munkálkodásuk egységes és magas színvonala - gondolhatnánk, mivel szak vagy szakma szerint bárki megszerezheti saját tudományos fokozatát. A gond éppen ezzel van, aminek bizonyítéka például az akadémia jelenlegi elnökének életrajza. Heller Ágnes és Erdő Péter esetében nem a tudományos közlemények számával van gond, hanem indíttatásával és minőségével. Egyrészt fel kellene tenni a kérdést, hogy a marxista ideológiának egyáltalán van-e helye az Akadémián. Másrészt Erdő Péter tudományos munkásságának egy része egyértelműen nem tudományos, ami a legmagasabb rendű tudományos (és ez esetben erkölcsi-etikai) megtévesztés is. Heller minden működése egyértelműen cionista érdeket képvisel, amiről maga is ír 'A cionizmus vonzásával" címmel. Az is megkérdőjelezhető, hogy Hellernek van-e helye a mai közéletben, de a választ egyértelmű: ott van. Ott van a médiában, a reklámban, sőt az országúton is, ahol legutóbb egy óriásplakát hirdette nyíregyházi előadására érkezését. A helyszín is amerikanizált: a Hepicentrum. (Be happy! - mondja az amerikai.) A Nyírségben ma nem alma terem, hanem amerikanizált boldogság, happiness a hepicentrumban. Egyetlen plakátról további adatok olvashatók le, például a vendégszereplés támogatói. Ezek pedig az Eötvös Károly Magyar-Izraeli Baráti Kör és a Bethlen Gábor Oktatási Alapítvány. Mindkét névadó történelmi személy, és amiért ide kerültek, saját korukban a zsidó térnyerés és betelepülés segítői voltak. Van egy jelkép is a feliratok között: a fügefa levele és a termése, az első növényi említés a Bibliában, természetesen az Ószövetségben. A Magyar-Izraeli Baráti Kör pedig szellemi jogutódja a Magyar-Szovjet Baráti Társaságoknak.

Heller és az excellenciás úr között más kapocs is van, némi különbséggel. Heller vállalja zsidóságát és cionizmusát, a bíboros úr rejtetten az. A közelmúltban elhunyt párizsi érsek is zsidó volt, akiről a hithű irodalomban az is megjelent, hogy katolikusságában is megmaradt zsidónak. Ha Párizs érseke lehetett az, és a francia minta évszázados követésre talált Magyarországon, a forradalom importjától a mai kulturmocsok ideáramlásáig, akkor azon sincs csodálkozni való, hogy Lustiger bíborosnak a leírtakban éppen Erdő Péter a párja. Nemrég elhangzott az is, vatikáni körökben annyira ismert ő, hogy még pápa is válhat belőle. Heller pedig máris az a filozófiában, a média (és a politika) emelte azzá.

A Helleriádának van debreceni (és pécsi) ága is. A Lukács-Heller-Vajda Mihály iskolának ifjú sarja az a filozófus Gulyás Gábor, kinek nevére a címbeli Gulyásfeszt utal. A lukácsi gyökér akár a Tanácsköztársaságot is idézheti... Ahogy a HIT gyülekezetében „FESZ VAN „, Debrecenben „Fesztek" sora, melynek részei a helyi MODEM kiállításai, ahol Heller Ágnes rendszeres vendégszereplésével. Heller tartott tárlatvezetést a „Messiások"-on, ha nem is a jézusi gondolatmenetet követve. Ez és a többi kulturmocsok (képi és szellemi) elemzése más írás tárgya lesz. A Heller-féle filozófusokat 2011-ben ért támadások és vádaskodás ellen tiltakozott egy Facebook-csoport, melyet Gulyás Gábor, a Modem, a debreceni Modern és Kortárs Művészeti Központ igazgatója, Kósa Lajos fideszes polgármester korábbi tanácsadója indított.

Utóirat arra az esetre, ha a Helleriánusok mégis kimagyaráznák a hírekben szereplő csaknem félmilliárd forintos pályázati összegek sorsát. Akit az ellopott vagy elúszott (elúsztatott) milliárdok érdekelnek, annak álljon itt további bizonyságul: a debreceni MODEM (támogatás nélkül nem tud önfenntartó lenni) 2007-ben közhasznú működésre kapott támogatása 203 595 000 Ft, önkormányzati támogatás 200 600 000 Ft. Ugyanez 2008-ban: Közhasznú működésre kapott támogatás 252 907 000 Ft, önkormányzati támogatás 252 907 000 Ft  (költői kérdés: hogyan lehet ennyire azonos az előzővel?). 2009-ben: Közhasznú működésre kapott támogatás 275 000 000 Ft, önkormányzati támogatás 275 000 000 Ft . Az intézmény 2010-ben (sajtóhír) kapott 400 millió állami támogatást is !!! Csak az utóbbi években, egyetlen (debreceni) intézményre adott közpénz (összege több, mint másfél milliárd!) - amit új kultúra nevében lehetett a hagyományos kultúra gyalázására, keresztényellenes, kommunista nosztalgiázó rendezvényekre költeni, utóbbiakkal nagyobb kárt okozva, mint a tényleges forintkidobás. Ehhez hozzávehetők még a MODEM megépítésére kiadott (pályázati, önkormányzati) milliárdok tételei, ami szintén a közpénzek fondorlatos visszaforgatását jelenti. Pécsnek (a zsidó Európa liberális kultúráját hirdető álfőváros) összességében 35 milliárdos, zavaros hátterű beruházásait is ide sorolhatjuk, ahol természetesen maga Heller is éppúgy díszvendég volt, mint Debrecenben. Helleriáda über alles!

Dr. Nagy Attila

orvos, közíró