Amikor Budapest vezényel majd Brüsszelben - e címmel közölt írást a Heti Világgazdaság ezévi egyik szeptemberi számában. Az akkori címválasztás azonban burkoltan félrevezető, ha azt sugallja, hogy a 2011-es év euro-politikájában Budapest bármilyen irányító szerepet kapna. A pozitív kicsengés ellenére tudni kell, hogy sem a soros elnökség, de az egész EU alapvetően nem a nemzeti érdekek érvényesítésére, még csak nem is effajta problémafelvetésre született. A vezénylést kizárólag úgy lehet értelmezni, hogy valaki élére áll egy zenekarnak, ahol azonban a partitúra szigorúan kötött, és a zenészek pedig sokfelé (aktuálisan akár 27 irányba) húznak. A magyar média nemrég felkérést kapott arra, hogy az ország érdekében a soros elnökségről pozitív hozzáállással tudósítson, mintegy a hon érdeke kívánja így.
A HVG riport Győri Enikővel, a Martonyi vezette külügyminisztérium EU ügyekért felelős államtitkárával készült, helyzetjelentés arról, hogyan folytatódnak az előkészületek a soros feladatok magas színvonalú ellátására. A 750 (!) tisztviselő felkészítése már 2008-ban megkezdődött. Az elvárások teljesítéséről az államtitkár asszony teljes bizalmát fejezte ki, aminek a kormány a bokros teendői mellett is eleget tesz majd. „Az elnökségi felkészüléssel járó többletfeladatok megfelelő szintű ellátása érdekében a tárcáknak lehetőségük volt létszámukat növelni a magyar EU-elnökség végéig. A tárcák a rendelkezésükre álló státuszok legnagyobb részét már feltöltötték, szinte mindenhol felállt az EU-elnökségi feladatok ellátására szakosodott apparátus. Nekik nem kell foglalkozniuk a közigazgatásban egyébként jelentkező tömérdek, nagy horderejű feladattal. Az uniós elnökség kifogástalan ellátása ugyanis nemzeti érdek, abszolút prioritás az ország számára."
A cikk indítékát egy közelebbről meg nem nevezett Göncz Kinga nyilatkozat adta, miszerint „Brüsszelben kétségek merültek fel, hogy a magyar kormány képes lesz-e betölteni az Unió soros elnöki tisztét." Győri Enikő mindezeket cáfolta: „Természetesen a kormány képes lesz ellátni az elnökséggel járó feladatokat, Brüsszelből sem kaptunk olyan jelzéseket, miszerint kétségeiket fejezték volna ki kormányunk felkészültségét illetően. A jó eredmény eléréséhez mindenesetre fontos lenne a magyar politikai erők együttműködése. Veszélyeztetheti a sikert, ha egyesek azt terjesztik, hogy nem tudunk majd megfelelni a feladatnak." 2009. január 30-án a Magyar Tudományos Akadémia és az (akkori) Miniszterelnöki Hivatal budavárbeli „Rajtunk a sor" konferenciáján maga Göncz Kinga hívta fel a figyelmet arra, hogy a sikeres elnökséghez egyetértés, közös együttműködés, széleskörű társadalmi támogatás kell, jó „image-t" kell mutatni az országnak, mert Magyarország jó gazdája az EU ügyeknek". Ha Győri Enikő is ott lett volna e konferencián, akkor kapásból cáfolta volna a mostani Göncz állítást azzal, hogy „ugyan Kinga, egy éve még mást mondtál". Az idézetekből azonban kiolvasható, hogy látszatvitáról van szó, a régi kormány embere csak látszólag áll szemben a mai kormányzattal, magasabb (európai) szinten EU-ügyben a háttérben teljes az együttműködés. Göncz Árpád óta tart e családi, kormányzati menetelés az EU-ba, ahol a soros elnökség nem érdem, nem kitüntetés, hanem a megírt forgatókönyv része.
Kinek higgyünk tehát az elkövetkező időszakban? Legalább a szavak szintjén lenne szükséges a megértés, ha nem is az egyetértés. Az alábbi szópárokban az ellentétet a képi háttér a következőképpen fejezi ki: bal oldalon a berlini holokauszt emlékmű rideg, szürke betontömbjei vannak. Az egykori birodalmi fővárosban a brandenburgi kapu melletti, lakótömbnyi (négy utcával határolt) betonöntvény a kíméletlenséget, erőszakot, az életellenes, természet- (és város-) idegen környezetet fejezi ki (értsd: álhalottnak műtemető). A jobb oldali háttér Csíksomlyó (eredetiben színes) tájképe, lankás, hegyes, zöldellő, emberbarát vidéke. Így áll szemben a földi világban élettelen és élő, lelki-gondolati téren zsidó és keresztény, a politika világában pedig a globális és lokális, európai és nemzeti érdek. Bárcsak sokan tudnánk szívvel-lélekkel élni, érezni és érteni.
Dr. Nagy Attila
orvos, közíró