09-02-24

Elhallgatott gyilkosságok


A közelmúlt médiája hangsúlyozottan hangos a feltáratlan gyilkosságokról szóló tudósításoktól. A hírül adott esetek valóban igénylik a nyilvánosságot, az elemzés nem ezekről akarja elvonni a figyelmet, hanem gondolatébresztő a tudósításokban megjelenőkkel egyenrangúan fontos, elhallgatott gyilkosságokról. A mai bűnesetek sorsa legalább három fő csoportba osztható: a média kiemelten felkarolja (különösképp, ha politikai színezetet kaphat, lásd kisebbségi ügyek), vannak kiderített, de mégis büntetlen ügyek, és a harmadik, valószínűleg legveszélyesebb, az elhallgatott, elhallgattatott esetek.

Ez utóbbi két példája az, ami Debrecenben két éve és a másik pedig alig két hete történt. 2007 áprilisában otthonában különös kegyetlenséggel ölték meg Balla Irma helyi önkormányzati képviselőnőt. Bravúrosnak nem mondható, majd meghosszabbított nyomozás után hónapokkal történt gyanúsítás, majd alaposnak mondott gyanúval egy év után letartóztatás, és immár két év óta sincs ítélet az ügyben. A városlakókban tovább erősödik a gyanú, hogy a képviselőnő sokat tudott a város viselt dolgairól, sőt azt szóvá is tette. E sorok írója nem először erősíti meg azt a tényt, hogy Debrecen milliárdos beruházásai nem tiszta kézzel születnek, és az erről szóló országos médiakampány a legnagyobb hazugságokon alapul, ha ugyan létezik ilyen fokozat ma az ország közéletében. Tény tehát, hogy Balla Irma bűncselekmény áldozata és a városvezetés (az építkezéseknél is) a legnagyobb bűncselekményekkel dolgozik, az igazságszolgáltatás mégsem találta meg az ítélet kimondásához szükséges közös nevezőt.

A másik eset, amelyről frissiben kell szólni, Degrell Istvánnak, a Debreceni Egyetem pszichiátriai tanszékvezetőjének váratlan munkahelyi halála. Az ügyben hármas okkal kellene folyni nyomozásnak: a munkahelyi haláleset, az észlelésnél, kezelésnél történt-e orvosi műhiba és legfőképp, történt-e bűncselekmény. A megdöbbent debreceni közvélemény egyetlen mondatban értesült az eset tragikumáról, hogy a professzor által fogyasztott kávéból munkatársnője is ivott, aki szintén rosszul lett, de a kezelésnek köszönhetően ő túlélő. A továbbiak nem képezhetik elemzés tárgyát, mivel az esemény után máig teljes a hírzárlat. Ha egy behatárolható munkahelyen kettő, öt vagy alig több személy között végbement esemény lényege nem tisztázható órákon belül, ha a sürgősségi betegellátásban nem történik meg a szükséges beavatkozás azonnal, ha a kórboncolás és az azt követő vizsgálatok nem tisztáznak egy ügyet szintén behatárolt időn belül, az tág teret enged a gyanúsításnak a hozzátartozókban, orvosokban és kívülállókban egyaránt. E bűncselekmény akár teljes mértékben is elhallgatható lett volna, ha az említett kolléganő rosszullétéről nem jelenik meg az azonnali hír. A helyi HAON TOP 10-ben (Hajdúsági Online) a haláleset azonnal a csúcsra került, Mi okozta a professzor halálát? címmel. Igaz, a környezet méltatlan, mert a vezető sztori mögött rangsorban a következők állnak: Vagyonőr is benne lehetett a rablásban, a másik pedig: Filip, a csodatévő négylábú kutya. Tény azonban: nem jelent meg tudósítás arról, hogy a professzor halála ügyében közigazgatási eljárás keretében folyik-e vizsgálat, vagy bűncselekmény gyanúja miatt történt-e feljelentés.

Mondhatnánk, a nyomozás érdekében van a hallgatás, de meddig? Balla Irma esetében is erre hivatkoztak vég nélkül. A két eset megértéséhez a következőket kell rögzíteni: a képviselőnőnek az önkormányzat látványos temetést rendezett, de a polgármester azóta is hallgat az esetről. Jelét sem adja annak, hogy kívánatos lenne az ügy hátterének kiderítése. Időközben indoklás nélkül lemondott a város rendőrkapitánya. Miskolcon más ügy miatt előbb hivatalosan lemondatták, majd vissza kellett helyezni azt a rendőrkapitányt, aki kiállt az igazságért és a város is megmozdult ugyanezért. Debrecenben hallgatott a rendőr és hallgatott a város...

Tegnap a fagy és hó ellenére rendkívüli részvét és az orvostársadalom tüntető részvétele mellett történt meg Degrell professzor temetése. A csend mélyebb volt annál, mint ami temetéseknél szokásos. A dermesztő hidegben szinte egymás közt sem esett szó, a gyilkosság tényével mindenki tisztában volt. Nem volt rektori búcsúztató, „csak" dékáni beszéd. A hivatalosan méltató szavak mellett sokan észlelték a helyi hatalom árulkodó félmondatát: az egy éve ismert betegsége ellenére a klinikát töretlen erővel vezette. Orvosok számára lehetetlen fel nem ismerni, hogy hallgatás van a lényegről. Ha volt is egy éve más betegsége, a jelen haláloknak ehhez semmi köze. Ha marad a hallgatás, az utókor nem fogja tudni: ugyanez az orvoskari vezetés két nappal a temetés előtt még bált rendezett. A látványos szórakozás képe a helyi újságban temetés napján úgy jelent meg, hogy az elhunyt életrajának csak a 6. oldal lapalján jutott hely. A temetésről sem a helyi televízió, sem az újság nem számolt be, ahogyan ez máskor szokásos volt. Köszönetnyilvánítás csak a családtól jelent meg, az egyetem hallgat. Az elmúlt napok további egyetemi sikertörténetei: Pálinkás MTA elnök (és sokan mások) látogatásai, kitekintések és egyetemközi szerződések, a (Habsburg) Auguszta program milliárdos beruházásainak bemutatásai, a magyar-amerikai kapcsolatok méltatása, a helyi minőségbiztosítási rendszer országos kiterjesztése, Ádány Róza, a helyi népegészségügy vezetőjének Szilárd Leó professzori ösztöndíjátadása a Magyar Tudományos Akadémián, miközben az ország népének egészségügye olyan, amilyen... Ha hazugság lengi körül egy aktív korában eltávozott professzor halálának körülményeit, miféle minőségbiztosítást nyújthat ez az egyetem Szegednek, Pécsnek és másoknak?

A két debreceni áldozat nem készült a mártíromságra. Haláluk értelmét az adja, ha sorsukból okul a város és az egyetem. A fentiekről szólás megtisztulást hozhatna helyben, de az országban is.

Rovat: Belföld