Az igazi alattomos háttérmunka pedig az, ahogy a 2011-es magyar EU elnökségre való felkészülés, felkészítés zajlik. A dolog látszólag nyilvános, bárki olvashatja a www.rajtunkasor.hu vagy akár a Magyar Tudományos Akadémia honlapján. A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) 2008. szeptember 10.-i döntése értelmében az MTA Politikai Tudományok Intézete nyerte el a 2011-es magyar EU elnökséghez kapcsolódó szakpolitikai rendezvénysorozatok szervezésére beadott pályázatot. A projekt célja egy olyan átfogó szakpolitikai konferenciasorozat rendezése, amely a magyar EU elnökség időszakára felméri és elemzi a magyar álláspontot a különböző uniós szakpolitikai kérdéskörökben. A projekt kapcsán egy olyan átfogó kommunikációs kampányt terveznek, amelynek célja a közvélemény tájékoztatása és felkészítése hazánk rendszerváltozás utáni időszakának egyik legjelentősebb politikai eseménysorozatára, amely hosszú távon meghatározhatja Magyarország nemzetközi megítélését és országképét. A konferenciasorozat alcíme, valamint a kampány tervezett jelmondata: Rajtunk a sor! A rendezvényekre minden esetben meghívást kapnak az adott szakpolitikai témakört felügyelő minisztérium vezetői (miniszter, szakállamtitkár), az Európai Bizottság vezető tisztviselői, a Magyar Országgyűlés szakbizottságainak kijelölt tagjai, a parlamenti pártok szakpolitikusai, az Európai Parlament magyar tagjai, az adott iparág meghatározó vállalatainak vezetői, valamint a civil szféra képviselői és a téma elismert kutatói. A 2009. január és 2010. december között havonta zajló konferenciasorozat célja, hogy a kormányzati ciklusok, és a napi politikai változások ellenére folyamatosan biztosítson egy „semleges" egyeztetési fórumot, ezáltal is segítve a központi közigazgatás felkészülését és a társadalom tájékoztatását.
Az eseménysorozat kísértetiesen hasonlít ahhoz, ahogyan az unióba való belépés kampánya is zajlott, kézfogás a hatalom és az ellenzék között. Nem kell bővebb magyarázat ahhoz, hogy ma a fenti rendezvénysorozat a hatalom érdekeit szolgálja, lásd a résztvevőket, az NKTH-t, az MTA-t, a fővédnök maga Sólyom László, védnök pedig az akadémiai elnök, Pálinkás József, és a 2009. januárjában megtartott nyitó alkalom díszvendége lett volna Gyurcsány Ferenc is, akit azonban valószínűleg a közfelháborodás elkerülésére töröltek a névsorból. A magyar elnökség nem is igazán magyar, hanem trióban zajlik majd Spanyolországgal és Belgiummal, „két nagyobb testvérrel", és egyébként is, a magyar elnök már csak az íratlan szabály miatt sem képviselhet éppen magyar érdeket... Érdemes megnézni a havonta tervezett előadássorozatok témaválasztását: 2009. február: A lisszaboni stratégia: kutatásfejlesztés, gazdaságfejlesztés, szociális kérdések. Bár jelenleg nincs is ilyen szerződés, az előadók között Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke és Göncz Kinga külügyminiszter mégis hitet tett amellett, hogy reményeik szerint a magyar elnökség idejére ez már érvényben lesz. Sőt! A Rajtunk a sor c. rendezvénysorozat leplezetlenül hirdeti azt a 2010 januári alkalmat, melynek címe: Az Unió új keretei: a lisszaboni szerződés. Mintha törvényszerű lenne az elfogadás, és a program szerint „előre isznak a medve bőrére". A lisszaboni szerződés sikere reményében beszélt Németh Zsolt és Mesterházy Attila, az Országgyűlés magyar EU-elnökség munkacsoportjának fideszes és MSZP-s társelnökei is. De kilóg a lóláb akkor is, ha a FIDESZ egyéb tevékenységét idézzük: ők éppenséggel önálló költségvetési törvényt sürgetnek az EU-elnökségre, 3 évre, a felkészülési költségek fedezésére. Már megtörtént annak a 600 (!) jelöltnek a kiválasztása, akik e munkát segítik majd szakértőként. Sok hűhó a semmiért, és főleg az ország jelen helyzetében. A döntések szálai időben itt is távolabbra nyúlnak, már 2008. februárjában aláírták az ötpárti megállapodást a 2011-es EU-elnökségről. Álságos Orbán Viktor legutóbbi évértékelő beszéde, „Nem fűzünk reményt a mostani kormány működéséhez", miközben éppen a gyurcsányi politika legfőbb kiszolgálójával, Pálinkás elnökkel fog kezet.
Magyarország állapotának fokmérője, jelenleg szégyene, hogy az EU-ellenes gondolatot ma újnak lehet nevezni. Akinek nem volt elég az elmúlt húsz év történelme, nem tanult az europarlament elmúlt négy évéből, nem látja, hogy mibe került mindez, az a fenti adatokból is kiszűrhetné: sokban van nekünk az EP parlamenti választás, még többe kerül pusztán a felkészülés a 2011-es elnökségre, hogy e dicstelen trónon az ország pusztulásáról tudósíthassunk.