Zsidók és bérencek
Az izraeli repülőgépek magyarországi landolása volt az e heti „házi feladat", amit a háttérhatalom kínált a hazai médiának és közvéleménynek. Ennek elemzése meg is történt balról-jobbról egyaránt. Az a csoda, hogy ez idő szerint még nevén lehet nevezni ezt a közel-keleti országot, de eljöhet az az idő is, amikor majd ennek mikéntje is törvényileg lesz szabályozva. De maradjunk annál, hogy jelenleg még kertelés nélkül ki lehet mondani: Izrael egy zsidó állam. A berepülés nyilvánvalóan provokáció, csodás módon sem a NATO sem az EU nem tekintette ezt háborús oknak. Az EU és Izrael baráti viszonya egyébként nyilvánvaló, sőt a fenti tények ennél többet támasztanak alá. A berepüléssel kapcsolatos ellentmondásos hírek elemzését meghagyom másoknak, hiszen zsidó témában az elmúlt hét szolgált más esettel is. Ilyen volt az a konferencia, amit a Magyar Tudományos Akadémia szervezett több mint egy éves sorozatban, címe pedig: Rajtunk a sor. A cím a 2011-ben várható magyar EU elnökségre utal, rajtunk a sor, meg kell magunkat mutatni a világnak (és az EU-hoz való hűségünket is). A cím azonban az izraeli berepüléssel és egyéb tények ismeretében is áthallásossá vált, rajtunk a sor, az ország készen áll a további leigázásra... Az Akadémia a nevezett konferenciasorozattal természetesen tudományos alátámasztást kívánt adni a magyar trió-elnökséghez. E nyári szünet előtti záró alkalmat a közelgő választások miatt úgy kívánták politikamentessé tenni, hogy annak témája most Európa jövője volt, különös tekintettel a vallásra és a kultúrára. Langyos beszélgetés Európáról, aminek két sarkalatos hibája: a gondolatmenetben nem került különválasztásra Európa és az Európai Unió, a másik pedig, hogy a hallgatóság részéről nem volt hozzászólási lehetőség, tehát a konferenciát semmiképp nem a párbeszéd jellemezte. A háttérben ott volt a sokat idézett alapgondolat, hogy az EU alkotmány preambulumából kimaradt a kereszténység említése. Ezen sajnálkozni szokás, pedig a valóság az, hogy alapos indokkal és nagyon helyes módon maradt ki! A kereszténységnek lehet jövője Európában, de nem az Európai Unióban. Az unió egy gazdasági szervezet, aminek semmi köze a kereszténységhez. A kereszténység itteni említése nemcsak nem kívánatos, de egyenesen gyalázásnak lenne vehető, ugyanúgy, mintha a szocialista alkotmányba került volna be. Egyikbe sem illik. A kereszténység egyébként immár kétezer éves, az unió azonban egy időleges szervezet. Álságos Európáról beszélni egy olyan konferencián, ami egyértelműen EU támogatásból született, a magyar kormány és az Akadémia uniós hűségnyilatkozatára épül. A további gondolatmenetet és a konferencián elhangzottakat annak ismeretében kell értelmezni, hogy az Európai Unió valójában a nemzetközi zsidóság vízfejű erőszakszervezeteAz akadémiai EU fórum tudományos jellegét már kezdettől meg lehetett kérdőjelezni, mivel az elnöki, érseki, rabbinus és püspöki négyes moderátora a televízióból ismert showman, Kepes András volt. Pálinkás elnök megválasztása utáni első előadását 2008-ban Debrecenben tartotta, a mostanihoz hasonló gondolatkörből, Európa jövője és a kereszténység címmel. Ekkor még a hallgatóság is hozzászólhatott a témához, így az első felszólaló meg is jegyezte, hogy az előadáson sok mindenről szó esett, csak nem a jövőről és nem a kereszténységről. Az elnöki beszédből, bár azt maga víziónak is nevezte, az Akadémián sem bontakozott ki egy pozitív jövőkép, de még egy tárgyilagos sem. Pálinkás Európát elpuhulónak, követelőzőnek, dekadensnek is jellemezte, bár ennek bővebb kifejtésére nem került sor. Természetesen igaza volt abban - ez akár közhely is lehetne - hogy Európa nem lehet lélek és szellem nélkül, de azt mégsem mondta ki, hogy bizony az Európai Unió mégis ilyen. Schweitzer rabbi sem a jövőről beszélt, hanem a múltról, még inkább a közelmúltról, sorsokról, illetve az immár fogalommá vált sorstalanság témaköréről. Noha a fórum eredendően tudományosnak, sőt politikamentesnek neveztetett, Schweitzer már bevezetőjében rátért arra, hogy a politika mindenkit érint, majd ennek a „rettenetes módozatát" elemezte. Bölcskei történeti és református környezetbe illesztette a kereszténységet, de arra a kepesi kérdésre, hogy a tízparancsolatot ma mennyire tartják az emberek, nem tudott választ adni. Ezt Erdő bíboros azzal toldotta meg, hogy olykor bizony a szentek sem igazán szentek. Az érseki összefoglalóban elhangzott, hogy a keresztény Európát leginkább a kultúrájáról, kiváltképp építészetéről lehet megismerni. Európa tele van a kereszténység látható jeleivel, a templom maga a művészetek palotája. Ha ez igaz a múltra, akkor a jelenben észre kell venni ennek az építészetnek az elszegényedését, sőt azt, ami a debreceni Nagytemplom körül zajlik. A templom elé már megépült szabadkőműves tér után most a templom és az évszázados Kollégium közötti Emlékkert alakulhat át rendezvényterületté, ahol tovább pusztíthatják az éltető zöldet, kikövezik a parkot és beépítik a szabadkőművesség jeleit. A történelemben megesett, igaz erőszakkal, hogy az esztergomi főszékesegyház szomszédságába befészkelte magát a szovjet hadsereg. Nem Mindszenty bíboros hívta be őket! Debrecenben most Bölcskei püspök és Kósa polgármester nyújt segédkezet a milliárdos uniós építkezéseknek, melynek jeleként kőbe ágyazva épül be a városba (és a tudatba is akaratlanul) a szabadkőműves jelképrendszer.
Az Akadémián a Rajtunk a sor fórumon nem volt lehetőség megbeszélésre. Bölcskei püspöktől nem lehetett megkérdezni, tud-e arról, hogy a Nagytemplom mellé kifüggesztett tervnek van-e építési engedélye és nem is az a terv van a táblán, mint amiről korábban az önkormányzati döntés született. Más terv van az interneten és egy másik kifüggesztve. Jellegzetes, alattomos hazugság, a lopakodó szabadkőművesség jeleivel. Látszólag lényegtelen, mi lesz az Emlékkert sorsa, benne Bocskai és a gályarabok szobrával. Debrecenből azonban messzire látni, az akadémiai négyesben két debreceni ült. Debrecen városi és egyházi vezetése, a Magyar Tudományos Akadémia azt a nemzetközi szabadkőművességet szolgálja, melynek csúcsa az Európai Unió. A magyar miniszterek, elnökök rendre járnak Brüsszelbe és Izraelbe. A tények között azonban vannak már közölt, mégis elfeledett hírek. A Magyar Tudományos Akadémia a „rendszerváltás" idején elsőként vette fel a kapcsolatot Izraellel. Bajnai miniszterelnök az elmúlt évben tett látogatást Netanjahu izraeli miniszterelnöknél, tárgyalt a kétoldalú kapcsolatokról, a közel-keleti békéről (ami valójában háború) és a Jobbik kívánatos karanténba zárásáról. Netanjahu és Bajnai elégedetten állapították meg, hogy a megelőző évben csaknem harmadával növekedett a magyar-izraeli árucsere-forgalom. Izraeli cégek hárommilliárd dollárt ruháztak be Magyarországon. Magyarország uniós elnökségének időszakára esik majd a 2011-re tervezett EU-izraeli csúcs, s mint Bajnai kifejtette: látogatását az esemény első előkészítő lépésének is tekinti. Annál inkább, mert hazánk támogatja Tel-Aviv kívánságát uniós kapcsolatai erősítésére.
Bajnai gondolatai zárszavak is lehetnének, azonban a magyar-izraeli kapcsolatokról szó sem esett a tavaly január óta zajló Rajtunk a sor konferenciákon. Pedig ez lehetett volna a kiindulópont, ha a 2011-es magyar EU-elnökségnek várhatóan egyik fő feladata lesz Izrael támogatása. Tel-Aviv Budapesten át léphet be Brüsszelbe. Izrael Magyarországon át jut az Unióba. Lesz még akkor Magyarország?
Hozzászólások:
Hozzászólás hozzáadása