Újra kell idézni a „Van-e magyar igazság, avagy a Csurka-féle hazaárulásról" címmel megjelent gondolatokat. Az eset Debrecenben történt, 2001 májusában, amikor a helybeli Kossuth tér 2 milliárdos (!) felújítása folyt, és a műköves térburkolatból már kirajzolódtak a dollárpiramis körvonalai. Az akkori Magyar Út Kör vezetői tiltakozó levelet juttattak el a MIÉP vezetőségének, a nemzeti radikalizmus nevében kérve a hiteles tájékoztatást a debreceni építkezésekről. A levél alapgondolata az a civil állásfoglalás volt, hogy a debreceni Kossuth térre, a történelmi Nagytemplom elé nem való az üzleti érdek diktálta színes műkőburkolat, sem az a rendezvényterület, ami Lagzi Lajcsi dáridónak és slambucfőző versenynek ad majd otthont. (Ugyanerre a tiltakozó levélre Kósa polgármestertől az alábbi válasz érkezett: „Azokat az állításokat, miszerint idegen hatalmi jelképeket mintázna a díszburkolat, a leghatározottabban vissza kell utasítanom...) A debreceni tiltakozó levél a MIÉP újságjában nem csak nem jelent meg, a történelmi hitelességhez hozzátartozik, hogy azt felsőbb parancsra a már nyomdában lévő újságból kellett eltávolítani. Tökéletes bizonyíték arra, hogy a háttérben levő üzletvilágot Csurka és Kósa egyaránt, egymást segítve szolgálják ki. E tények ismételt bizonyítéka a 2010-es országgyűlési választások előkészülete. A MIÉP ezúttal nem Magyar Út Kör, hanem egy újabb - egyébként jószándékú tudósok támogatásával létrehozott - látszatszervezet, a Magyar Megmaradás Közössége szárnyai alatt indít jelölteket. Debrecenben azonban olyan jelölt indítása, aki szembeszállna a helyi Fidesz embereivel, a MIÉP-nek nem volt kívánatos. Mert az igazság az, hogy nemcsak a baloldaliságot hirdető pártok szolgálják álságosan a nagytőkét, de a jobboldal sem nevezhető jobb oldalnak, ennek tudatosítása pedig kulcskérdése lenne a mostani választásnak..