Újra kell idézni a „Van-e magyar igazság, avagy a Csurka-féle hazaárulásról" címmel megjelent gondolatokat. Az eset Debrecenben történt, 2001 májusában, amikor a helybeli Kossuth tér 2 milliárdos (!) felújítása folyt, és a műköves térburkolatból már kirajzolódtak a dollárpiramis körvonalai. Az akkori Magyar Út Kör vezetői tiltakozó levelet juttattak el a MIÉP vezetőségének, a nemzeti radikalizmus nevében kérve a hiteles tájékoztatást a debreceni építkezésekről. A levél alapgondolata az a civil állásfoglalás volt, hogy a debreceni Kossuth térre, a történelmi Nagytemplom elé nem való az üzleti érdek diktálta színes műkőburkolat, sem az a rendezvényterület, ami Lagzi Lajcsi dáridónak és slambucfőző versenynek ad majd otthont. (Ugyanerre a tiltakozó levélre Kósa polgármestertől az alábbi válasz érkezett: „Azokat az állításokat, miszerint idegen hatalmi jelképeket mintázna a díszburkolat, a leghatározottabban vissza kell utasítanom...) A debreceni tiltakozó levél a MIÉP újságjában nem csak nem jelent meg, a történelmi hitelességhez hozzátartozik, hogy azt felsőbb parancsra a már nyomdában lévő újságból kellett eltávolítani. Tökéletes bizonyíték arra, hogy a háttérben levő üzletvilágot Csurka és Kósa egyaránt, egymást segítve szolgálják ki. E tények ismételt bizonyítéka a 2010-es országgyűlési választások előkészülete. A MIÉP ezúttal nem Magyar Út Kör, hanem egy újabb - egyébként jószándékú tudósok támogatásával létrehozott - látszatszervezet, a Magyar Megmaradás Közössége szárnyai alatt indít jelölteket. Debrecenben azonban olyan jelölt indítása, aki szembeszállna a helyi Fidesz embereivel, a MIÉP-nek nem volt kívánatos. Mert az igazság az, hogy nemcsak a baloldaliságot hirdető pártok szolgálják álságosan a nagytőkét, de a jobboldal sem nevezhető jobb oldalnak, ennek tudatosítása pedig kulcskérdése lenne a mostani választásnak..
Visszatérve a címbeli kérdésre, hihetünk-e ma bárkinek is? Senkinek, aki óriásplakátról mosolyog ránk, senkinek, akinek szavát médiacsatornák visszhangozzák. Mindehhez oly temérdek pénz kell, amit csak a leggazdagabb üzletvilág tud kielégíteni, következésképp minden reklám az üzletvilág szócsöve, de ők fizetik a politológusokat, a helyzetmagyarázókat is. Mégis hihetünk valakinek, aki látnoki módon és szókimondóan fogalmazott. Wass Albert Ébredj, magyar! című.versének ide vágó sorai:
Szétterelnének száz apróka pártba,
Hogy szavazatod feldarabolódjon
S egy kisebbség, fölzárkózva keményen,
Uralkodhasson a többség felett.
Újabb hírek szerint a régi tagokkal újjáalakult az Országos Választási Bizottság, rendszerük már kiszolgálta a korábbi önkormányzati, parlamenti és legutóbb az európai uniós képviselőválasztást is. A rendszer a józan észtől, a többség akaratától függetlenül működik. Egy kisebbségnek nem érdeke az igazság. A jelen választás kulcskérdései pedig nem az ígéretekben vannak. Nem lehet igazság az 1989-es év történéseinek és a rendszerváltás hazugságainak feltárása nélkül. Ebben kötelező irodalom lehetne Jelenczki István.filmje, a Háború a nemzet ellen. De ugyanígy kulcsfontosságú (nem provinciális kérdés) Debrecen, a jelenlegi Magyarország második legnagyobb városa sorsának (leigázásának és diktátorainak) története is.
