Aki ezekben a napokban Pécsre látogatott, örömnek, fesztiválhangulatnak természetesen nyomát sem találta. Annál inkább feltűnőek a kátyús utak a városban, városszélen és a Mecsekben is, ami semmiképp nem kelti valamiféle kulturális főváros képét. A megkezdett,  és félbemaradt építkezések siralmas képet nyújtanak, ami legalább valós képet ad az egyébként eredendően sok kulturális értéket őrző városról, de az országról is. Az EKF azonban nem az igazi kultúráról szól, hanem kőkemény üzlet. Üzlet a rombolás, üzlet az építés - úgymond európai igények, valójában magánvállalkozások részére. Erről az üzletről, a pénz útjáról pedig a politika, az euro-politika dönt, ennek jutalmaként kapta meg az „európai" címet egyszerre három város, Pécs, a Ruhr-vidéki Essen és a török főváros, Isztambul is. Az utóbbi inkább bizánci, mintsem török örökségét igyekszik hangsúlyozni, mintegy udvarol az Európai Bizottságnak, hogy majdan Törökország is uniós tag lehessen. A török főváros azonban minden értéke és érdekessége ellenére sem az európai kultúra fővárosa, még ha meg is kapta a címet. Essen ugyan európai, de sohasem volt kulturális főváros, lévén egy ipartelep központja. Pécs kultúrváros, de nem igazán a magyar kultúra városa. Pécs sokkal inkább multikulturális, ebben az értelemben olyan, mint ami az „új Európa" számára kívánatos, ezért is kapta meg pl. Debrecen helyett az Európa Kulturális Fővárosa címet. A címről tehát nem az igazi kulturális értékek vagy a tervezett programok döntöttek, hanem az, hogy az esélyegyenlőséget, toleranciát stb. hirdető, valójában igazi európai értékeiről, kereszténységéről lemondó, a bevándorlást, gazdasági és kulturális elnyomást szolgáló világpolitikának miképpen felelt meg a városok pályázata. Ebben az értelemben nem dicsőség európai kulturális fővárosnak lenni, sőt sokkal inkább szégyen tapsolni e politikának.

A fentiek miatt nem lehet a január 10-i megnyitóról sem politikamentesen írni. A pécsiek jó része látja is ezt, ismeri a város pénzügyi botrányait, természetesen kifütyüli a szónokló Bajnai miniszterelnököt, aki megnyitó beszédében megemlékezik az eszmei bűntárs, Toller és Tasnádi urakról is. Az a tény azonban, hogy a fideszes Páva Zsolt polgármester együtt szerepel Bajnaival, valamint a programfüzetben képe az MSZP-s  Hiller István mellett jelenik meg, egyértelmű bizonyítéka annak, hogy az euro-politikában (most a pécsi beruházásokban) e két nagy párt azonos érdeket szolgál, azonos (gazdasági) elkötelezettség fűzi őket egymáshoz. Ha az EKF címet pl. Debrecen kapta volna meg, akkor Bajnai, Hiller és Kósa Lajos alkották volna a protokoll mesterhármasát, természetesen mélyen gyökerező elvtársi-bajtársi kapcsolatban. Félreértés ne essék, belőlem, mint debreceniből korántsem szól semmilyen irigység, sőt egyenesen örülök annak, hogy az EKF címet (vele együtt a beruházások euro-millióit, devalvált forint-milliárdjait) nem Debrecen kapta meg, ahol a pénzek útja hasonlóképp magánzsebekbe vezet, ha erről kevesebb szó is esik. Debrecen ma éppúgy fel van dúlva, mint Pécs, de ez nem jelenik meg valós tudósításként a nagybetűs Európa híreiben. A hírszolgáltatással egyébként is baj van, a helyi sajtó címlapon adott hírt arról, hogy Pécs immár a VILÁG KÖZEPE lett, e cím szerint akár Európán is túllépett. A valóság pedig az, hogy a világ-, legalábbis európai színvonalúnak vélt nyitóünnepséget megelőző felvezető programokon alkalmanként százan sem vettek részt. Szánalmas volt látni, hogy az olimpiák, világrendezvények (egyébként hasonlóképp semmitmondó, de látványos) tűzijátékaihoz szoktatott nézők hogyan kaptak most egy órába sűrítve is silány programot. A királyi TV-n közvetített megnyitón pedig főleg a szereplők látszottak, az esti fények jótékonyan takarták a környezet hiányosságait, a városi egységet távolról sem képviselő közönséget, akiktől érkező füttykoncertet így sem lehetett letagadni. A jobb érzésű pécsiek sajnálják a főterük tönkretételét, a város feldúlását, a közlekedés megbénítását, aminek módszere feltűnően azonos azzal, ami és ahogyan Debrecenben már megtörtént. Ennek további elemzése következik majd, most csak egyetlen példa: a pécsi főtérről is kikerül majd a tömegközlekedés, megbénítva ezzel a hagyományosan bevált észak-déli buszközlekedést, bár a biztonság kedvéért - számítva a jogos tiltakozásra - egy átmenő nyomvonalat mégis beépítenek a Széchenyi térbe.

Mielőtt még megkezdődik a későbbiekben nagyobb tömegeket megmozgató pécsi „kulturális" kavalkád, a tisztánlátáshoz jó tudni: itt és máshol is a főtérre (Pécsett Hunyadi szobra alá, a katolikussá lett Dzsámihoz és a Szentháromság szobor mellé) rendelik majd mindazt a beláthatatlan mennyiségű fizikai szeméttel kísért „kultúrát", ami már eddig is ellepte főtereinket. Rajtunk is múlik, meddig engedjük még lerakódni az effajta hordalékot.